Az utóbbi időben van szerencsém sokat utatni hazánkon belül. Bár ezt alapvetően szeretem csinálni, de olyan ez is, mint a főzés: addig, amíg csak akkor kell, amikor olyanom van, szívesen, és akkor is én döntsem el, mikor, mit, hogy. A dolog autós része külön bejegyzés lesz, most a tömegközlekedés lesz a friss élmény. Szóval tudom, hogy osztrák-magyar sín- és pályarendszer van, mert 1920 óta nem volt idő csinálni vele valamit. De vannak dolgok, amik az ember lányát sokkolják. Még azután is, hogy tapasztalt vonatozónak gondoltam magam, miután kutatásaimnak hála volt szerencsém az összes keleti megyébe sokszor utazni. Igaz, Budapestről. És igaz, mindenhová Intercityvel szinte. Az ember lánya azt hinné Nyugat-Magyarország mennyország. Aztán pofán ver a valóság, hogy egyrészt útba van az a rohadt Balaton, másrészt mi vagyunk az egyik világ s×gge lyuka, ha A-ból B-be akarunk utazni, és ebből egyik se Budapest. Pécs és Szombathely között egyébként van közvetlen járat. Vonatból csak félév k