Trapped in Hungary

Minél idősebb az ember, annál többet gondolkodik az életen és annak értelmén. Hogy jó pályán van-e, mit kellene és hogy lenne a jobb. Bár erről 400 további bejegyzés szólhatna, ma egy markáns benyomásom volt, amiről mégis írni gondoltam. Mivel megint úgy néz ki, hogy hónapokra a 4 fal közé leszünk zárva, újfent megnőtt az igény egyes termékekre. Nem az alkoholra és vitaminokra gondolok (bár mindkettő önálló fejtegetést ér), hanem a kényelmes otthoni viseletre, nevezetesen a mackónadrágra. Megvallom, én ilyennel nem igazán rendelkeztem mindeddig, mivel annyira sokat talán nem is vagyok sehol "otthon" normál esetben. Szóval most jónak láttam venni ilyet.  Nehezebb, mint hinnétek, főleg, mert gondolom erre megnőtt a kereslet. Lehet venni kicsit több pénzért a sportáruházakban szabadidő nadrágot, amire a rendelkezésemre álló kedvezmény ellenére sem vitt rá a lélek, mert ugye pont az, amit otthon visel az ember, nem kell se szép, se márkás legyen, drága végképp nem. Erre jó lenne

 A minap Facebook böngészés közepette arra lettem figyelmes, hogy a kamaszkori legjobb barátnőm is doktor lett. Nem vagyunk már abban a közvetlen viszonyban, hogy tudjam, pontosan miként, de mivel utolsó tudomásom szerint a jogra járt valamilyen minőségben, akkor ő ugyan másfajta, de nem feltétlenül könnyebben megszerezhető doktori címre tett szert. Sok jelentősége persze nincs számomra, de valahol az ember mégis elégtételt érez az összes sznob és a saját korát nem értő tanárával szemben, akik gondolom úgy gondolták, hogy csak azért, mert másképp öltöztünk, más zenét hallattunk és más világképet testesítettünk meg, egyben azonnal elveszett ifjúsággá degradálódtunk, akikre egy csomag párizsit nem lehetett bízni. Senki nem próbált értelmesen hozzánk állni és kezelni az akkori helyzetünket, hanem ott tettek keresztbe, ahol lehetett, köztük meglépve azt is, hogy a szüleimet behívták elbeszélgetni, vagy egy másik barátnőm anyjának azt javasolták, tiltsa el Őt tőlem, mert zűrös vagyok.  A pe