Ismerje meg Magyarországot!

 Az utóbbi időben van szerencsém sokat utatni hazánkon belül. Bár ezt alapvetően szeretem csinálni, de olyan ez is, mint a főzés: addig, amíg csak akkor kell, amikor olyanom van, szívesen, és akkor is én döntsem el, mikor, mit, hogy.

A dolog autós része külön bejegyzés lesz, most a tömegközlekedés lesz a friss élmény. Szóval tudom, hogy osztrák-magyar sín- és pályarendszer van, mert 1920 óta nem volt idő csinálni vele valamit. De vannak dolgok, amik az ember lányát sokkolják. Még azután is, hogy tapasztalt vonatozónak gondoltam magam, miután kutatásaimnak hála volt szerencsém az összes keleti megyébe sokszor utazni. Igaz, Budapestről. És igaz, mindenhová Intercityvel szinte. 

Az ember lánya azt hinné Nyugat-Magyarország mennyország. Aztán pofán ver a valóság, hogy egyrészt útba van az a rohadt Balaton, másrészt mi vagyunk az egyik világ s×gge lyuka, ha A-ból B-be akarunk utazni, és ebből egyik se Budapest. 

Pécs és Szombathely között egyébként van közvetlen járat. Vonatból csak félév közben, busz amúgy is. A vonatnak papíron 4 és fél óra kell minimum, a busznak 5. Nem, nem 600 km-t kell legyűrni, hanem kicsit több, mint 200-at. Összehasonlításként: A Budapest München út volt valami 6-7 óra.

Az időn felül fáj, hogy ez is elveszett idő az ember életéből. Áram nincs, internet nincs, dolgozni meg amúgy sem kell laptopon, mert anyám Lehel centrifugájára könnyebben tenném rá a gépet, mint itt bármire, annyira ráz. 

Ami mégis a legsajátosabb az egészben, az ezeknek a személyvonatoknak az utazóközönsége. Ha valami, ez ráébreszt, hogy buborékban élsz. Ahhoz, amit írok, nem társul értékítélet, nem tartom többnek magamat pusztán azért, mert jobb helyre, jobb körülmények közé születtem.
De az ember lát ezt-azt. Egyszerűnek látszó embereket egyszerűnek tűnő viselkedéssel. Lehetetlen öltözködést, pedig kezemet a szívemre téve, én se vagyok sznob talán. Az egészbe belefáradt kalauzt, aki ugyan emelt hangon kioktatja a más (lopott?) bérletével utazó kisebbségit, de mit tegyen? Felszólítja, hogy szálljon le a következő megállónál, ahová amúgy is megy. És szagolsz is ezt-azt. Büdös embereket, büdös ételeket, és húgyszagot minden mennyiségben.

Ilyenkor jössz rá, hogy a mindenkori vidéki lakosságot ennek az országnak a vezetése magára és cserben hagyta. Nem most, nem 10 éve, nem is 30. Évszázados probléma, és minden rendszer inkább félrenézett. Aprópénzt vagy egy zsák krumplit elég oda küldeni, a probléma ott van, ha kiszabadulnak és például pestiek lesznek.

Megrázó.