Glück

Minél idősebb az ember, annál többet gondolkodik az életen és annak értelmén. Hogy jó pályán van-e, mit kellene és hogy lenne a jobb. Bár erről 400 további bejegyzés szólhatna, ma egy markáns benyomásom volt, amiről mégis írni gondoltam.

Mivel megint úgy néz ki, hogy hónapokra a 4 fal közé leszünk zárva, újfent megnőtt az igény egyes termékekre. Nem az alkoholra és vitaminokra gondolok (bár mindkettő önálló fejtegetést ér), hanem a kényelmes otthoni viseletre, nevezetesen a mackónadrágra. Megvallom, én ilyennel nem igazán rendelkeztem mindeddig, mivel annyira sokat talán nem is vagyok sehol "otthon" normál esetben. Szóval most jónak láttam venni ilyet. 

Nehezebb, mint hinnétek, főleg, mert gondolom erre megnőtt a kereslet. Lehet venni kicsit több pénzért a sportáruházakban szabadidő nadrágot, amire a rendelkezésemre álló kedvezmény ellenére sem vitt rá a lélek, mert ugye pont az, amit otthon visel az ember, nem kell se szép, se márkás legyen, drága végképp nem. Erre jó lenne a vásár, de az ugye kihal(t). Maradnak például a jó öreg kínai boltok, ahol amúgy elég komoly áremelkedés van sok téren, így például a mackónadrágok teteje is sokezer. Na de még csak nem is ezt akartam elmesélni, vettem egyet, jó lesz.

Szóval válogattam ott a gagyi cuccok között, nagyjából 4 vásárló lézengett rajtam kívül látótávolságon belül. Hamarosan érkezett is az eladó, ez esetben 60 körülinek tűnő (maszkban nehéz megállapítani), termetesebb hölgy, hogy segíthet-e. Alapvető beidegződés, hogy kösz nem, nézelődöm. Aztán azon gondolkodtam, hogy ezzel visszalöktem szerencsétlent abba, hogy csak létezzen és várja a munkaideje végét. Nem tud segíteni, ez egyértelmű, de ezáltal végképp az lesz a napi feladata, hogy álljon egy helyben, néha X terméket tegyen innen oda, de alapvetőe az idő csak áll, és nem áll semmiből. Az a munkája, hogy X órától Y óráig ott legyen és rendelkezésre álljon. Mindeközben unatkozzon és számolja a perceket, amikor vége. Történni nem fog semmi. Lehet beszélgetni a kollégákkal, de miről minden nap? Az az élet - az az egy rohadt pár évtized, amit a Teremtőtől, a sorstól, az evolúciótól, vagy ahogy tetszik -, az az egyszeri és megismételhetetlen élet, az egyetlen lehetőség, amit kaptunk. Az azzal megy el, hogy várjuk, hogy heti 4-5-6x 8 vagy 12 óra teljen el belőle. Legyünk ennyivel öregebbek, de legalább tölthessük az időt azzal, amivel szeretnénk (másik kérdés, hogy ez amúgy mennyire sikerül?).

Ugyanez az utcánkban nyílt Tom Marketben. Jó lett, de kiesik,nem mennek sokan. Párszor voltam, szinte sose volt rajtam kivül senki. Nagyon mosolygós emberek dolgoznak ott, tök jó. Mindig, de midig kihúztam, hogy akkor beszélgessünk pár percet. Az egyikkel arról, hogy a TM a mi környékünkről indult, ott sikeres is, mit gondol, mi lesz. A másikkal, hogy a kártyás fizetésnél ellenőriznem kellene az általa beütött összeget, nem szoktam, és pedig mi lehetne. 5 perc legfeljebb. Mégis, kedves emberek, én is kedves vagyok, ami nekem jó. Ha napi 100 ember bemenne, és szóba elegyedne (nyilván akkor, ha üres az üzlet, és általában az), azzal elmenne egy munkanap. 

Tanulság, mint a Szomszédok epizódok végén: nincs. Nekem mégis az volt, hogy a kezeim tegyem össze, hogy olyan állásom van, amit szeretek. Nem jók, sőt megalázóak az alapkeresetek (bár ezt millió lehetőségem van kiegészíteni). Nem jók a körülmények, mert harmadik éve a saját laptopom teszi lehetővé, hogy elvégezzem a napi munkám. Nem jók a körülmények, mert a fűtés, a hűtés (nincs), a bogarak, és minden.
De én mondom meg, mettől meddig (még ha cserében bármikor elérhető is vagyok, és a munkám nagy részét otthon is végzem). Nem minden nap ugyanaz történik, sőt sose ugyanaz történik, és elsősorban nekem van rá kihatásom, hogy mi történjek, az óráimon legalábbis. A saját motivációm dönti el, mennyire viszek új tartalmat egy-egy kurzusba. Ahol eleve más és más hallgatók vannak, így mindig más és más történik. És a hallgatók többnyire hálásak. Van visszajelzés, van öröm, van siker, van néha eredmény. 

Sose jártam más cipöjében, de nekem mégis sokkal jobb dolgom van, mint a magyar társadalom többségének.