Van zsákodban minden jó

Van egy családi történetünk. 
Sajnos részt vettem benne, és emlékszem is rá, bár sokáig inkább irritált, ha emlékeztettek rá, de manapság gyakran eszembe jut.

Kisgyerek voltam, talán már elkezdtem az iskolát, de az elején voltam. 
Apám munkahelyén - hagyjuk, aki ismer, tudja - a szakszervezet szervezett Mikulás ünnepséget. Ha jól emlékszem, én már tudtam, hogy nincs Mikulás, de azért mégis izgi volt. Elmentünk sokadmagunkkal. 

Volt valami kis program, talán színjátszás, aztán jött a lényeg. Kiült a Mikulás, és mondta, hogy akkor ajándékosztás a puttonyból. Senki ne szaladjon elöre, mindenkinek jut, menjünk egyesével. 

Abban a pillanatban borult a fegyelem. Az összes gyerek rongyolt elöre Mikulás csomagért. Kaptak egyet, és sok volt, akit apu-anyu küldött is vissza, hogy akkor hozzon még a kistesónak vagy a szomszéd Józsikának is. Hozzáteszem, ez egy elég jómódú emberekböl álló közösség volt részben, de senkit nem tartott abban vissza, hogy fejenként 4-5 csomagért is visszamenjenek.

Mi vártunk, mert ugye azt mondta a Mikulás. Lehet, hogy a szüleim azt mondták egy idö után, hogy menjek elöre, de hát azt mondta a Mikulás, hogy ne, úgyhogy nem mentem. Végül eloszlott a tömeg (utólag egyértelmü, miért), úgyhogy én is mentem a Mikuláshoz. Aki zavartan turkált a zsákjában, hogy hát izé... elfogytak a csomagok. Nincs több. 

Emlékem sincs sokkal több. Gondolom, hogy apám mondott ezt-azt a Mikulásnak, de nem számít. Az se számított, hogy a kocsiban volt nekem ajándék (Kinder Happy Hippo cucc, erre emlékszem). Bögtem ott, bögtem végig hazafelé, és gondolom nálam csak a szüleim érezték magukat rosszabbul. 

Ez van, lehet erre mondani. Emberi gyarlóság, tahó szülök, miért nem szóltak a gyerekekre, stb.
De megmaradt, bár sajnos talán nem kellöképpen. Hogy az a tanulság, hogy ha a szabályokat követö, normális ember vagy, eltaposnak. Aki gátlástalan és törtetö, az érvényesül, mások rovására. 

Ez, és a más gyerekek utálata. Vagy, hogy féltem tölük. Ez nem ezen a napon, és ettöl az élménytöl alakult csak ki, de ez is hozzátett. Vannak néha píszi oldalakon szép történetek gyerekekröl, akik odaadják a játékukat a másik, szegényebbnek, vagy egyéb szép dolgot tesznek. A mesében. A realitás meg az, hogy 25 éve ott bögtem, és vagy 50 gyerek kijött velem úgy egy-egy szakajtó ajándékcsomaggal, hogy egynek se jutott eszébe arra gondolni, hogy van rajtuk kivül más is a földön. 

Biztos, hogy ez is egy tégla abban, hogy utálom a gyerekeket. Mélyen és engesztelhetetenül, és a legjobban úgy 3 és 8 éves kor között...